CORVINAS'

FASHION

Az esküvő ünnep, nem egy délután a játszótéren - Ezt a vendégeknek is el kell fogadniuk

Nagyon, nagyon nehéz meghatározni, hogy kinek mi a szép, mi fér bele az elegáns öltözködésbe, milyen szabás, milyen fazon, milyen anyaghasználat. Ahány ember, annyi ízlés, ezt látjuk nap nap után az utcákon. Ami nekem tetszik, az lehet másnak nem fér bele. Amit egy vagány designer rajongó felvesz, az lehet, hogy nekem már túl bátor. Nekem egy vacsora egy elegáns helyen a párommal maga az extázis, ahova alaposan kirittyentem magam, másnak inkább egy lazulós este, kényelmes ruhában, hozzá nem illő papuccsal. Számomra a színház még mindig az a hely, ahova felveszem a szép ruhámat, néhányaknak olyan, mintha a főnök hirtelen berendelte volna az irodába és nem volt ideje felhúzni a szövetnadrágot az inghez. Egyeseknek a VIP esemény arányos a “leszarom tabi” bevételével, mert azt gondolják, ha már ott vannak, az önmagában jogot formál a kivagyiságra: vagy, mert maguk megvették a brutál drága jegyet, tehát megtehetik, vagy mert meghívták őket, így alap a very important person személyiség. Sajnos sokszor tévednek.

De akkor is azt gondolom, hogy vannak olyan alkalmak, amikor igenis oda kell tennünk magunkat, nem elég felkapni egy ruhát a szekrényből, mintha csak a délutáni vásárlása igyekeznénk a boltba. Az esküvő ilyen.

Legutóbb autóval épp belefutottam Szentendrén egy átvonuló esküvői tömegbe, így amíg elhaladtak gyalogosan körülöttem, volt időm alaposan végig pásztázni őket. Szinte kivétel nélkül mindenki a kényelmes, nekem már-már hétköznapi, utcai viseletre hajazó ruhát kapta elő a szekrényéből, látszott, hogy túl nagy gondot nem fordítottak a készülődésre. Vagy - ami nekem kicsit csalódás -, egyszerűen nincs rá igénye a násznépnek, hogy szebben öltözzön fel, mint az irodába. Ez pedig elkeserítő, hiszen maga a pár heteket, hónapokat készül arra, hogy a nagy nap tökéletes legyen, elegáns, fényűző, mindenki jól érezze magát. Akkor visszafele miért nem működhet, miért nem tiszteljük meg őket azzal, hogy különlegessé tesszük saját megjelenésünkben is?!

Anita1.jpg


Én személy szerint rajongója vagyok az indiai esküvőknek. Azt a készülődést, azt a tradíciót nehéz leképezni itt Európában, hagyományaik nemcsak lelki értelemben, de vallási oldalról is szívemnek kedvesek. A hinduk olyan összetartással és lelkesedéssel vannak az ifjú pár irányába, hogy sokszor még a távoli, ritkán látott rokonok is besegítenek a közvetlen családnak, az unokatestvérek és barátok még arra is képesek időt szánni, hogy a nagy napra közös táncot tanuljanak be. Gondoljatok csak bele, micsoda odaadás kell ehhez a zűrös hétköznapok során?! És mégis megteszik! Mert együtt örülnek a szerelmesek boldogságának, valami magasztosabb, magasabb rendű érzésvilágot jelent számukra az esküvő! Aztán ott vannak a gyönyörű színek, a káprázatos ruhák, a díszes ékszerek és még sorolhatnám. Valódi ünnep ez mindenki számára!

Ha ők, akár a legszegényebb kasztok tagjai, képesek ekkora csinnadrattát varázsolni a nagy napra, akkor miért miért hagyjuk, hogy egy átlagos, szürke hétköznap legyen?! Miért nem adjuk meg a módját, miért teszünk úgy, mintha nem számítana, mintha ez is csak egy nap lenne a többi közül? Miért érzem azt, hogy sok vendégnek teher, nyűg a készülődés?!?!

A minap végig néztem egy barátnőm fiának az esküvői fotóit. Gyönyörű, porcelán baba szépségű menyasszony, varázslatos környezet…és egy tanú, aki bár ne lenne rajta a képeken. A menyasszony legjobb barátnője ott állt a nagy napon az ünnepelt mögött egy fazontalan, műszálas, testalkatához totálisan előnytelen ujjatlan overálban, amiben a legtöbben dolgozni járunk egy átlagos napon. Annyira megzavart ez a látvány, hogy sajnos teljesen kiült a döbbenet az arcomra, a barátnőm nem is tudta mire vélni, így kénytelen voltam megfogalmazni észrevételemet. Teljesen egyet értett vele, de akkor már nem volt mit tenni. Mi ketten hetekig jártuk előtte a boltokat, kerestük az örömanyának legjobban való ünnepi dresszt, kiborítottunk megannyi eladót, felpróbált több tíz darab ruhát, és még a pénztárcáját se kímélte az esemény miatt. Jó-jó, erre mondhatjátok, hogy “de hát ő az örömanya, az más”, de NEM MÁS! Azért vagyunk ott az esküvőn, mert fontosak vagyunk az ifjú pár számára. Azért került rá a nevünk a meghívottak listájára, hogy részesei legyünk egy ünnepnek, egy csodás alkalomnak, ami meghatározó a fiatalok életében. Egy emlék, egy életre szóló kötelék. Akkor kérdezem, s joggal: nekünk mennyire fontosak ők ezen a jeles napon?! Annyira nem, hogy ne csak a szívünket, de a testünket is ünneplőbe öltöztessük?! Vagy fordított helyzetben, ha belegondolunk, nekünk hogy esne, ha azt látnánk, hogy a barátunk kikapott egy göncöt a szekrényből, “csak legyen már túl rajta” alapon?! Ugye, hogy szarul?!

Akkor tisztelettel kérek szépen mindenkit, vegye a fáradtságot és szánjon rá időt, energiát és igen, valóban egy kicsivel több pénzt is, mint máskor, hogy alkalomhoz illő, elegáns, finom darabban megy el egy esküvőre, ami illik a pillanathoz, ehhez a csodás naphoz. Nyugodtan meg lehet kérdezni például, hogy milyen lesz az esküvő színvilága, és eszerint választani. Bátran lehet segítséget kérni szakembertől, mint Patri, aki biztosan tudja, mit illik és mit nem egy menyegzőre felvenni. Érdemes felkeresni márkás, minőségi üzleteket, szalonokat, ahol csodás kreációkat találhatunk, a bukszánkhoz igazítva.

És ne felejtsétek el: fotó minden esküvőn készül. Húsz év múlva is szeretnénk magunkat úgy viszontlátni, mintha a saját nagy napunkon lettünk volna. ;)

Anita



RUHA - MOHITO (ár kérésre az üzletben)

SZANDÁL - MOHITO 3995.-

FEJDÍSZ - BIJOU BRIGITTE 4990.-

KARKOTŐ - BIJOU BRIGITTE 2990.-

ROSE QUARTZ KARKÖTŐ - BIJOU BRIGITTE 4990.-

DUPLA KARKÖTŐ - BIJOU BRIGITTE 4990.-





Anita Köböl