CORVINAS'

LIFESTYLE

Szeretettel, Anyunak

Bogianyu.jpg

Nem akarok kliséket írni hogy az én anyukám a világ legjobb anyukája, de én úgy szeretem, mint az én egyetlen anyukámat! 

Kamaszként sokat vitáztunk, mert mindig is egy világmegváltó akartam lenni, a szüleim pedig sosem értették, mert ők sokkal “langyosabb” vérmérsékletűek mint én! Sosem értettek igazán, mindig arra neveltek hogy a biztosat válasszam az életem minden területén, de én mindig beleálltam a “lehetetlen” helyzetekbe! “Lehetetlen”, mert lehetetlen nincs, csak tehetetlen!

Lassan 30 leszek és most állíthatom hogy anya olyannak kezdett el látni, mint ami valójában vagyok! Szeretem és tisztelem amiért felnevelt, amiért a becsületességre, alázatosságra és kitartásra nevelt!

Egy régi emlék beleégett az agyamba: imádtam puszilgatni anya kezét, mert olyan igazi anya illata volt. :)

Szóval édes drága nyunyikám, tudom hogy sokat “veszekedtünk”, de nekem akkor is te leszel az egyetlen nyunyika a világon! :) Nagyon boldog Anyàk napját!

Bogi

Anitaanya.jpg

Az én Anyukám...

...a barátnőm, a példaképem, a szövetségesem. Szerintem, ahogy minden kislánynak az Apukája az első szerelme, úgy az Anyukája a legjobb barátnője. Legalábbis ideális esetben így kell, hogy legyen. Nőként felnőtt fejjel egészen átértékelődött bennem az anyai szerep, és már most azon gondolkozom, vajon mi az, amit Anyukámtól kaptam és én is tovább szeretném majd adni a gyermekemnek. A gondoskodás, a törődés, a harciasság biztos, hogy mind ide tartozik. Emlékszem, mikor tinédzser voltam, minden este Anyu mellett ültem a konyhában, és míg ő főzött, addig én ott meséltem el az épp aktuális - plátói - szerelmemet, a sikerélményeimet, a szomorúságomat. Vele beszéltem meg az életem legfontosabb döntéseit és kérdéseit. Tőle kértem elsőként tanácsot, és ha valami huncutságot műveltem, azt is ő derítette ki rólam legelőször. (Így buktam le tiniként, hogy dohányzom. Persze ma már nem. :)) És ez ma sincs másként. Egymás támaszai vagyunk, ő az első, akinél csörög a telefonom, ha valami nagyon fontos dolog ér az életben, és még ma is arra kérem, hogy "de Apunak ne mondd el!", ha valami szuper titkos dologról van szó. Persze tudom, hogy úgyis elmondja. :) De ez így van rendjén. Az én Anyukám csodálatos nő, fantasztikus feleség és igazi legjobb barát. Mindig igazi támasz mindannyiunk életében, erős, karakteres jellem, aki varázslatosan menedzselte a felnőtté válásom apró-cseprő mérföldjeit. Ha ő nincs nekem, akkor ma biztosan máshol tartanék az életben. Így csak egyetlen dolgot mondhatok neki: köszönöm, hogy vagy nekem!

Anó (ahogy csak Te hívsz)

 

Patriaanyu.jpg

Nagyon sokat gondolkoztam hogyan is tudnám szavakkal leírni, mit jelent Nekem az Anyukám, anélkül, hogy közhelyeket puffogtatnék. Végül arra jutottam, hogy meg sem próbálom, mert az általam leírt szavak úgysem tudnák valójában kifejezni, amit valójában érzek. Én, aki általában a szavak embere vagyok, most megtorpantam, hiszen számomra is - ahogy a legtöbb embernek - a legnehezebb dolog őszintén , kendőzetlenül a saját, legbelső emócióit a világ elé tárni...Akihez pedig igazából szól, tudja!!! Szavak nélkül is teljesen tisztában van velem, gyengeségeimmel, gyarlóságaimmal, ahogy azzal is,hogy mennyire jelenti Ő nekem a mindent, és a köztünk lévő mindent felülíró kötődés az a láthatatlan szál, ami megvolt, megvan és meglesz amíg világ a világ!

 

Ezért Anyukám, Anyák napján, én egy verset választottam Neked, mondja el helyettem, amit én nem tudok, vagy nem merek? (huhh, ez rímel)

Patri

Aranyosi Ervin: Hálàs szívvel - Anyák napjára

 

 

Szeretetburokkal vettél körbe, s óvtál.

Szíved közelében, szíved alatt hordtál.

Születtem,mert szültél, létre hívtál engem, 

talán egy szép álmot, jövőt láttál bennem.

 

Anyai szívességet lágy dallamát verte,

dobogva, jöttömet, létem ünnepelte.

Karod körbefonta apró kis testemet, 

szép madonna voltál, kit festők festenek.

 

Belsődből felém a szereteted áradt, 

s történhetett bármi, bele sosem fáradt.

Adtál, amit tudtál. Tetted csak a dolgod!

Figyelted csemetéd, mitől lenne boldog?

 

Lelkem tanítottad jobbá, többé válni,

szeretet dallamot írni, komponálni.

Ma már úgy működik, mintha visszhang lenne, 

S megértő szeretet köszön vissza benne!

 

Hála muzsikája száll most feléd tőlem, 

szeretet dallama kibomlik belőlem.

Neked köszönöm, hogy megtanultam adni

szeretnék örökre gyermeked maradni!

 

 

 

Anita Köböl