CORVINAS'

LIFESTYLE

A sport küzdelem a határaid ellen és harc önmagadért

A sport gyerekkorom óta része a életemnek, de azért voltak kihagyásaim, így simán benne vagyok a “nagy újrakezdők” csoportjában, akik vért-verejtéket izzadva veszik (vették) rá magukat egy-egy edzésre.

Akik esetleg követnek Instán, azok láthatták a minap, hogy épp csak lepattantam a futópadról és izzadtságtól áztatva jelentkeztem be: #nomakeup, frizura és tökéletes outfit nélkül, lihegve, hogy egy kis biztatást és bátorítást adjak azoknak, akiknek szükségük van rá. Mert hiszen persze, ezek a fotók, amiket szépen megkomponálva itt megmutatunk nektek egy fotózás keretein belül készülnek, amelyek bár lelkesítőek és szépek, de nem a valódi állapotot tükrözik. Valójában kipirosodott fejjel, kócosan, a homlokomon duzzadó érrel szoktam edzeni. Ha pedig a futásról van szó, akkor bizony komoly küzdelmek árán!

És ez az, ami ihlette ezt a posztot és az Insta story-mat is aznap. Hogy fejben mi mindennek kell a helyére kerülnie (bennem is) azért, hogy minden alkalommal, rendszeresen eljárjak edzeni, és figyeljek az életmódomra. Mostanában rengetegen dicsérnek meg, hogy milyen jól nézek ki, mennyit fogytam, vagy szép a vállam (a fenekem helyett ez kapja az utóbbi időben a legtöbb bókot :D). De nem volt ez mindig így, idén tavasszal borzalmas állapotok uralkodtak a testemen. Tudjátok, hogy tavaly ősszel volt egy mélyrepülésem, egy lelkileg nagyon válságos időszak, amiben rengeteget fogytam. Ez három hónapig tartott, majd újabb három hónap, amíg kavargó bugyraimban helyre állt a béke. A már kifelé jövő időszakban végre elkezdtem rendesen enni, de mivel előtte sokat leadtam, így kevésbé figyeltem oda arra, mit és mennyit eszek, mert azt éreztem meg(t)ehetem. Persze ez az időszak nem maradt büntetlen, ami lement és extrán növelt fogyasztást kapott, az hatványozottan rakódott le a testemen. Mivel a mozgást három hónapra teljesen elhagytam bánatomban, először is vissza kellett rázódnom, hogy rendszeresen eljárjak mozogni. Aztán időt kellett hagynom magamnak arra, hogy amit addig rosszul és/vagy mértéktelenül bevittem a szervezetembe, az egy megváltozott életmódnak köszönhetően távozni tudjon. A változás maga nemcsak az edzéseket jelentette, de egy számomra szigorúbb életvitel bevezetését is. Megreformáltam az étkezéseimet (bevezettem a számomra utálatos salátát, de ma már szinte mindig azt eszem), elhagytam bizonyos szokásaimat (kis időre sajnos visszanyúltam a cigihez, de ezt is szerencsésen elhagytam már), és újra rendszeresen járok edzeni (heti 2-4 alkalommal).

IMG_7768.jpg

Szóval higgyétek el, mindannyian megküzdünk a saját démonjainkkal. Van, akinek kicsit könnyebb, van, akinek nehezebben megy. De minden esetben növeli annak értékét, hogy a befektetett munka, energia és odafigyelés milyen csodálatos, látványos eredményekben térül meg! Én is látom azt, hogy most a test-pozitív kép kialakítása megy a közösségi médiában, de higgyétek el, nem (csak) azért szükségszerű lefogyni, vagy kicsit árnyaltabban fogalmazva helyes életmódot folytatni, mert az a szép, hanem sokkal inkább az egészségünk érdekében. Az a rengeteg bevitt cukor, zsír, tartósítószer és számtalan ismeretlen anyag szív- és érrendszeri problémákhoz vezethet, alul- és túlműködés nehezíti a mindennapokat, és hogy ne menjek messzire: bárki bármit mond, az elhízás önbizalomhiányt is okoz. Elhiszem, hogy megnyugtató és néhányak számára talán felmentést is ad, de ne ez legyen egy szebb és egészségesebb élet gátja. Tudom, hogy ezzel a gondolatommal most nem aratok osztatlan sikert, de nem hiszek az önbecsapásban és abban sem, hogy olyan dologgal áltassak másokat, ami hazugság lenne a részemről.

Számomra a futás - futópadon - minden alkalommal egy újabb kihívás. Újabb és újabb küzdelem, harc önmagammal. Ezért a módszerem az, hogy minden pillanatban - a szó legszorosabb értelmében - kitolom a határaimat. Csak még egy perccel több! Csak még egy kilométerrel tovább! Csak még egy ütős számot meghallhatok! És mivel mindig kerek eredményekre futok (0-ra vagy 5-re időben és kilométerben is), így ha csak egyszer is kitolom a határomat, már egy újabb komoly mérföldkövet lépek át magamban. És olyan jó érzés! Annyira felemelő izzadtan, heves szívveréssel, de elégedetten leszállni arról a padról! Annyira átkozottul büszke vagyok magamra, olyan pofátlanul elégedett magammal és boldog, hogy azt érzem az egész világ a farzsebemben van! Kevés dolog tud ennyire kielégíteni fejben, kevés eredménytől érzem magam ennél jobban igazi harcosnak, mint akkor, amikor képes vagyok túlteljesíteni saját magamat! És igaz ez egy fáradt napra, egy olyanra, amikor egyáltalán nincs kedvem lemenni, amikor nyűgös vagyok, hisztis, vagy más dolgom lenne helyette. Minden alkalommal, amikor remeg a combom, folyik rólam a víz, elégedett vagyok. És ez az érzés, meg persze az a látvány doppingol állandóan, amit a tükörben látok. Hiszen a rendszeres testmozgástól formálódó alakom - meg a bókok - az igazi visszajelzése annak, hogy leküzdöttem az ellenállást, amit csak és kizárólag magammal kell megvívnom!

Kitartást és elégedett mosolyokat!

Anita

TOP - DECATHLON

2IN1 NADRÁG - KALENJI DECATHLON

EDZŐCIPŐ - DECATHLON

MÜZLI - BIOTECH USA DECATHLON

Anita Köböl